Sziasztok! Céda vagyok. 28 éves. Én is a Szépség és a szörnyeteg, a Hamupipőke és a Pocahontas meséin nőttem fel. Én is végig izgultam a Titanicot és az összes Bruce Willis filmet, főként az Armageddont. Sírtam is. Az én tinédzser korom nagy romantikus filmjei is a Csaj nem jár egyedül, a Szerelmünk lapjai és a Bridget Jones naplója voltak. Én is reményteljesen vigyorogtam mindegyik végén, egy pillanatra elképzelve, hogy igen, talán egyszer én is biztonságban érezhetem magam egy férfi oldalán. De sajnos nem olyan az arcom, mint Charlize Theron-nak az alakom pedig nem olyan mint Megan Fox-nak. Az életemből így kimaradtak az erős férfiak, akik megmenthettek volna - bármitől is. Kialakult a "személyiségem", sőt még humorérzékem is van. Önálló és erős nő lettem, ráadásul még az extrém sportoktól sem riadok vissza. Szeretem a pasikat, a szexet. A nagyanyámhoz képest nyilván igazi ribanc vagyok de a mai Z generációhoz képest csak egy gyenge féllotyó. Átlagosan alig jut egy évemre egy új pasi, dehát ezt tudtam kihozni a rendelkezésre álló időből. Az életem NEM követendő példa, csak azt tudom elmesélni, hogy milyen az élet egy olyan céda szemszögéből, amilyen én vagyok.