Csak fekszem az ágyon és nem tudok megmozdulni. Bénít a tudat, hogy tudom, hogy csak én érzem azt, amit te nem. Elment az eszem, mert keresem a hibát, ami egyre távolabb taszít tőlem. Vergődöm és öntudatlanul megyek előre. Keresem a helyem, de nem találom a világban ahol tudom, hogy téged bár nekem teremtettek, de mégsem tudom a módját, hogy teljesíthetem ezt be. Rossz az időzítés, rossz a helyem, még csak egy időben sem alszom veled. Úgy vagyunk egyformák, hogy egy teljes világ választ el tőled… engem. Összeillünk, de nem velem. Meg sem érdemellek téged. De még sosem voltam egy hullámhosszon senkivel sem úgy, mint veled. Kevés percet töltöttem veled, és mindig csak a telefonomat kémlelem. Neked csak egy pár karakter vagyok, aki teljesen oda van érted. Tudod? Vagy nem tudod? Nem beszélsz erről sosem velem. 
Én vagyok… de nem én vagyok, ha veled beszélek. Még annyi mindent kéne mondanom neked… de hogyan mondjam, ha még csak el sem olvasod, amit írtam neked. Nem tudlak elengedni, pedig csak egy döntés lenne: nem írok soha többé neked. Olyanok vagyunk, mint egy elcseszett program. Működnie kéne, de valahol egy kód nem illik bele. Mi vagyunk a rossz vicc, amit el sem mondtak. Bambusz akartam lenni, de fa voltam, és eltörtem a fájdalomban, amit ez okozott. Nem szeretlek téged. Nem hiányzol. Csak egy rögeszmévé váltál valahol az agyamban. Hol van a gomb, ahol ezt kikapcsolhatom? 
Nem történt semmi köztünk és nem is fog soha. Hogy lehet valami ennyire egyoldalúan kapufa? Miért imádlak mégis, ha nem kaptam ebből vissza semmit, soha. Hogy lehet, hogy az ösztöneim így elsodortak a valóságtól tova.
Az agyamban még sosem volt ekkora zagyva. Nevetni tudnék azon, hogy mennyire nem tartott ez sehova. Vicc ez az egész. Vicc vagyok én. Talán ezért se tudtál soha komolyan venni. Mi ijesztett el ilyen messzire, ha mégcsak nem is tudod, ki vagyok? Hát most kivagyok. Már lassan egy éve várom, hogy azt mondd: „Te vagy az, akit én akarok”. De ne akard, hogy megmagyarázzam, miért akarom. 
Te lehetnél az, akivel mi lehetnénk a jövő nélküli jövő, egy kapcsolat nélküli kapcsolatban.  Akár minden vasárnap ellehetetleníteném a napod. Lassan betelik a lapom. De még mindig nem tudom, hogy alakul a következő mondatom a levélben amit sosem küldök el. Csak keresem az okot, amit leírhatok a laptopon. Nem tudom, miért nem akarod, hogy ott legyek veled egy napon...