…Az alapján, amit mesélsz magadról, te egy igazi álomnő vagy. Hogyhogy nincs pasid?

Az utóbbi időben elég gyakran hangzott el ez a kérdés felém ismerkedős beszélgetésekben. Néha írásban, néha szóban, de nem csak felém, hanem a nagyon is hasonló gondolkodású és életmódú barátnőim is megkapták már ezt a kérdést… elég sokszor. Nem nehéz kitalálni, a kérdés többnyire olyan pasiktól jön, akiket otthon egy tipikus házisárkány vár, és a mi társaságunkban keresik a szabadság és az izgalom rövidke illúzióját.

Természetesen nem vagyunk álomnők. Van baj velünk is, nem is kevés, csak velünk máshogy van baj, mint az otthonülő asszonnyal. Egy házisárkány mellett felüdülés a mi társaságunk. Általános igazság, hogy csak egy fajta pasinak van szüksége ránk jobban annál, akinek hamarosan gyereke születik: akinek már meg is született. Egy szingli, nagybetűs „FÉRFI” mégis önként vonul a rabságba, hisztis, féltékenykedő társat választva magának, gyereksikítással fűszerezve.

„Szép vagy, izgalmas és humorérzéked is van. Hogyhogy nincs pasid?” „Egy ilyen csajnak, ilyen menő extrém hobbival hogyhogy nincs pasija?”– Jön a kérdés az udvarló kollégától, akinek a csaja 2 emelettel felettünk dolgozik meg a Tinder faszitól, aki már 3 órája match, de csak most csekkolta végig a képeimet. Elméletben megvan minden tulajdonságunk, ami egy idilli, álomkapcsolathoz kell, de a gyakorlat egészen mást mutat. Nézzünk hát szembe a tényekkel. Mi a baj velünk?

1. Nem vagyunk már naivak. Igen, talán túl sok pasival voltunk már együtt. Persze ilyenkor mindenki arra gondol, hogy egy ilyen erkölcstelen lánynak már nincs értéke, és ez a baj. – Pedig igenis, nekünk is vannak értékeink. A probléma nem itt gyökerezik.

Egyszerűen csak nem homályosul el a tekintetünk pár üres bóktól. Nem kezdünk el rajongani a 3. sikeres randin, mert tudjuk, hogy bármikor bármi elromolhat. Így inkább észnél maradunk, túlzottan tudatosan cselekszünk. Nem követünk el butuska hibákat. Nem esünk túlzásba, amikor írunk, nem mutatjuk, ha kezdünk odalenni, attól meg egyenesen rettegünk, hogy a másik rájön: szükségünk van rá. Nem tudunk elesett, gyenge nők lenni, akikre vigyázni kell vagy meg kell védeni.

2. Élni hagyjuk a másikat. Ez is egy olyan ok, amire minden rabságba szorult férfi álmodik. Pedig valójában ijesztő számukra, mert ezzel megint csak azt mutatjuk: nincs eléggé szükségünk rájuk. Ráadásul a túlzott szabadságszeretetünkkel bizalmatlanságot ébresztünk a másikban. Felmerül a kérdés, hogy ha ő bulizik, addig mi mit csinálunk? Amit neki szabad értelemszerűen nekünk is lehet. Ez itt a baj… Pedig nem mondtuk egy szóval sem, hogy nem vagyunk képesek a monogámiára.
3. Izgalmasak vagyunk. Egy kapcsolat tele tűzzel, izgalommal, kalanddal. Mindenki fejében idillikusan hat egy olyan kapcsolat, ami tele van közös kalandokkal, viccekkel, humorral. Egy társ, akivel elmehetsz utazni, akivel van közös hobbitok, és együtt próbáltok ki újakat. A szex annyira jó, hogy abba se tudjátok hagyni. Igen, megint álomnők vagyunk, mert nem okoz problémát reggelente ráhajolni kedvesünk álló férfiasságára. De meddig tartható ez fent? Mindketten tudjátok, hogy örökké nem, és mivel nem vagyunk elesettek, nem csüngünk a másikon… a pasi nem tudhatja, hogy lelépünk-e, ha kihunyt a tűz. Mi lesz, ha kifogy az ötletekből és unalmas lesz? Ahhoz minden ember lusta, hogy ekkora lángokat tartson fent az idők végezetéig. Az történik, mint Barney-val és Robinnal az Így jártam anyátokban: két király személyiség kioltja egymást. Így sokkal egyszerűbb egy olyan kapcsolatba kezdeni, ami már az elején a közös tévénézéssel kezdődik, egy olyan barátnővel, aki ezt akarja velük csinálni az idők végezetéig.
4. Menő extrém hobbink van – Ez pontosan addig pozitív, amíg a barátoknak el lehet hencegni, milyen kivételes csajjal randiznak. Abban a pillanatban, amikor a hétköznapokban kiderül, hogy ez mennyi idővel és milyen életmóddal jár, már nem is olyan jópofa.
5. Akkor kezdünk kapcsolatba, ha az a jelenlegi boldogságunkhoz képest magasabb színvonallal jár. Tehát nem járunk valakivel csak azért, hogy legyen, aki fogja a kezünket. Csak akkor kezdünk bele, ha a jelenlegi boldogságunkhoz hozzá tud tenni, nem pedig elvenni. Én tudom, hogy azért tetszel, amilyen vagy… de te együtt tudsz velem lenni úgy, hogy nem akarsz megváltoztatni?

Kívülről talán örök veszteseknek tűnünk, és lehet, hogy végül tényleg macskás szingliként végezzük. De ki mondhatja meg biztosan, mi az élet értelme?

Sokak szerint az élet célja és értelme a szerelem és a nagy Ő megtalálása. Aztán a gyerekek és a család, meg a családi ház. Ha ez nem sikerül, hiába éltél?

Mi van akkor, ha én mindezek nélkül rátalálok a boldogságra? Mi van akkor, ha az én életemnek nem az a célja, hogy rátaláljak valakire, akivel leélhetem az életemet és gyerekeket gyártunk? Mi van, ha nekem nem szerelemre, hanem csak szeretetre van szükségem? Nem élhetek teljes életet úgy, hogy megkapok minden szeretetet a barátaimtól és a családomtól? Lehet, hogy számomra nem adatik meg a szerelem mindhalálig, de mi van, ha pár hónapig érezhettem olyan szenvedélyt, amit mások egy élet alatt sem? Ér annyit egy hosszú, de boldogtalan házasság 5 unokával, mint egy élet tele élménnyel és kalandokkal, de e nélkül? Lehet, hogy az életünk szerelemben mérve sivár, de ha úgy nézzük, minden más tekintetben szerencsések vagyunk.  Nem állunk bele semmilyen sorba, nem követünk kitaposott ösvényeket és nem hajtunk fejet a társadalmi elvárásoknak. Jobban belegondolva, meg sem érdemlünk egy olyan pasit, aki mindezt tolerálja, elfogadja, sőt szereti bennünk.

Ilynek lettünk, visszafogni már nem tudjuk magunkat. Megértésüket köszönjük.